Csekeő Attila

Országos Korányi Intézet Mellkassebészet, Budapest

A krónikus légzőszervi betegségek száma 1970.óta csaknem megtízszereződött, évente több, mint 10 ezer beteg hal meg hazánkban. A végstádiumú emphysemas betegek klinikai állapotát javítja a tüdő volumen redukciós műtéte. A fenti adatok ellenére kevés beteg kerül műtétre. Okai az alábbiak lehetnek;
- Indikációs: súlyos obstruktív emphysema (TLC:>120%, FEV₁: <35%), oxygen és gyógyszerfüggőség, cardialisan j. szívfél túlterheltség, súlyos kísérőbetegségek, max.70 éves életkor. Önmagukban mindegyik kontraindikáció a mellkasi műtétekhez. A betegek előkészítése több hetes, hónapos, részben kórházi kezelést igényel.
- Műtét technikai: átmeneti egy tüdő lélegeztetés, a költséges tüdővarrógép szükséglet (különösen VATS-nál), a segédanyagok a tüdővarrásnál. Lehetséges nyitott műtét vagy VATS, egy ülésben két oldalon (ez elfogadottabb), illetve szekvenciálisan thoracotomiával.
- Posztoperatív: költséges utókezelés (antibiotikum, mellékbetegségek kezelése, szövődmény prophylaxis), sz.sz. átmeneti gépi lélegeztetés, aktiv inhalálás és fizikoterápia, hosszas hospitalizáció.
Eredmények: a betegek klinikai állapota, teherbíró képessége javul, gyógyszerfüggősége csökken vagy megszűnik.Betegeinknél a FEV₁ 40-60%-kal emelkedett, a pCO₂ 5-14%-kal csökkent, a pO₂ legfeljebb 37%-kal növekedett. Az életminőség kedvezően változott.
Következtetés: drága műtéti beavatkozás, de hazánkban a végstádiumú emphysemas betegeknél a transzplantációt is helyettesítheti. Alapelv a műtéti indikáció szigorú betartása, szoros pre, intra és posztoperatív interdiszciplináris kooperáció. Az életet valószínűleg nem hosszabbítja meg, de az élet minőséget lényegesen javítja.
 
 

TRACHEAPÓTLÁS KÍSÉRLETES VIZSGÁLATA

Szántó Zalán¹, Molnár F. Tamás², Rőth Erzsébet¹

POTE Kísérletes Sebészeti Intézet¹, I.sz. Sebészeti Klinika², Pécs

Bevezetés: A trachea hosszú szakaszának roncsolódása traumás sérülés ill. daganatos betegség következtében alakulhat ki. A trachea teljes hosszának 50%-át meghaladó léziók pótlása a mai napig megoldatlan sebészi feladatot jelent. Belsey öt kritériumot állapított meg, amelyek megléte elengedhetetlen a tökéletes tracheapótláshoz: lateralis rigiditás, vertikális rugalmasság, légmentes zárás, a légzőhám mucosájának folyamatossága, megfelelő sebgyógyulás.
Cél: Kísérleteink célja volt, hogy különböző szövetek felhasználásával vizsgáljuk a tracheapótlás lehetőségeit állatkísérletes modellen.
Módszer: 2 csoportot alakítottunk ki, mindkettőben 5-5 állattal. Az első csoportban vékonybél szabadlebennyel pótoltuk a tracheát, a másodikban fascia lata-val. Mindkét csoportnál kb. 6 cm-es szakaszt helyettesítettünk. A graftok szükséges merevségének pótlására teflon gyűrűket használtunk.
Eredmények: Az első csoportban rövid túlélést tapasztaltunk (18-72 h). 2 esetben a trachealumen fenntartását szolgáló tracheakanül eltömődése, 3 alkalommal a mikroéranasztomózis trombózisa vezetett sikertelenséghez. A második csoportban három esetben hosszú túlélést tapasztaltunk (3 hét <), egy alkalommal fordult elő altatási szövődmény, egyszer infekció (túlélés 72 h).
Következtetés: Tapasztalataink azt mutatták, hogy a vékonybél átültetése műtéttechnikai nehézségekbe ütközik. Ezzel szemben a fascia lata használata során nem nagy a műtéti megterhelés, és a túlélés jelentős. A composit technika alakalmazásával létrejött neotrachea biokompatibilitása miatt teljesül Belsey 5 kritériuma. További vizsgálatok szükségesek, hogy meghatározzuk a composit graft alkalmazhatóságát a humán trachea sebészetben.
 
 

BIOIMPEDANCIA MÉRÉSE A MELLKASSEBÉSZETI GYAKORLATBAN

Szántó Zalán, Papp András* és Molnár F. Tamás*

POTE Kísérletes Sebészeti Intézet, *I.sz. Sebészeti Klinika, Pécs

Bevezetés: Egyes klinikai állapotok (ptx, htx) azonnali mellkassebészi ellátás nélkül a beteg életét közvetlenül veszélyeztethetik. Ha szabad levegő illetve folyadék gyűlik meg a pleuraűrben, az azonos oldali tüdőfél összeesését és az ellenoldal kompresszióját okozza, ez asphyxiához vezethet. Ezen állapotok korai észlelése alapvető fontosságú feladat.
Cél: Bioimpedancia mérés (BIM) használatával célunk volt a klinikai gyakorlatban előforduló posztoperatív szövődmények korai detektálása egészséges és kóros állapotokban.
Módszer: 20 egészséges, önként jelentkező, és 20, a mellkassebészeti osztályon fekvő beteget vizsgáltunk. Négy, kontralaterális öntapadós EKG elektróda alkalmazásával 140 kHz-es frekvenciájú, 1 mV-os feszültségű elektromos impulzusokkal vizsgáltuk a mellkas elektromos ellenállását. A kialakult potenciálokat oszcilloszkóppal jelenítettük meg, a kapott adatokat számítógépen rögzítettük. Minden vizsgálat után hagyományos RTG-vizsgálatot is végeztünk.
Eredmények: A kapott görbék követték a mellkas légtartalmának légzésszinkron változásait. Egyértelmű és jelentős különbségek voltak láthatók a BIM görbéken azoknál a betegeknél, akiknél a kontroll rtg vizsgálat ptx vagy htx jelenlétét igazolta. Ptx esetén jelentősen emelkedett, míg htx mellett lecsökkent a mellkas elektromos ellenállása.
Következtetés: További vizsgálatok szükségesek a BIM vizsgálat szenzitivitásának és szelektivitásának meghatározására illet
 
 

A MELLKAS BIOIMPEDANCIA MÉRÉSÉVEL SZERZETT TAPASZTALATAINK.

Papp András, Szántó Zalán* és Molnár F.Tamás

POTE I.sz. Sebészeti Klinika, *Kísérletes Sebészeti Intézet, Pécs

Bevezetés: Bizonyos klinikai állapotokban elengedhetetlen a tüdő funkciójának folyamatos monitorizálása. Az elektromos bioimpedancia mérése noninvazív eljárás, mely lehetővé teszi a mellkas folyamatos, keresztmetszeti vizsgálatát.
Cél: Célunk az volt, hogy a bioimpedancia mérésével (BIM) vizsgálni tudjuk az intrapleurális tér anatómiai és funkcionális változásait.
Módszer: 10 egészséges, önként vállalkozón végeztünk vizsgálatokat. Méréseink során 140 kHz frekvenciával váltakozó 1 mV-os feszültséget használtunk a mellkasra helyezett öntapadós EKG elektródok segítségével szimmetrikus, tetrapoláris elvezetésekben. Az észlelt impedancia-változást oszcilloszkópon görbék formájában tettük láthatóvá az eredményeket számítógép segítségével dolgoztuk fel. Kontrollként minden esetben röntgen vizsgálatot végeztünk.
Eredmények: A tüdő légtartalmának a légzés során bekövetkező változása adta a normál impedancia görbét. A légzésszám és a volumen légzésszinkron változásai regisztrálhatók. A két oldal elkülöníthető és külön értékelhető. A görbék mérhető és szemléletes morfológiai változása jelezheti a két oldal közötti különbséget mely bizonyos állapotok sajátjai (ptx, htx).
Következtetés: Tapasztalataink alapján a bioimpedancia mérése lehetővé teszi a különböző mellkassebészeti kórképek (ptx, htx) noninvazív, egyszerű és folyamatos monitorizálását.
 
 

A PECTUS EXCAVATUM KORREKCIÓJÁNAK EREDMÉNYEI A MEGVÁLTOZOTT MŰTÉTTECHNIKA TÜKRÉBEN

Vincze Károly, Pécsi Balázs

Kaposi Mór Megyei Kórház, II. Sebészet, Mellkassebészeti Osztály, Kaposvár

Célkitűzés: A szerzők a pectus excavatum sebészi kezelésével szerzett gyakorlatukról számolnak be, értékelve a különböző műtéttechnikai megoldásokat, bemutatva az azokkal elért eredményeket.
Módszerek: Az impresziós jellegű mellkasfali deformitás korrekciójára világszerte számos megoldást alkalmaznak. A kaposvári osztályon 1965 óta többféle megoldással igyekeztek korrigálni a deformitást. A "turnover", a saját bordából képzett csontlécalátámasztás, a Kirschner-drót-tűzés, illetve a fémlemez stabilizálás eredményeit értékelve a legjobb, legbiztosabb megoldásnak ezen utóbbit tartják.
Eredmények: A megoperáltak 57 %-nak felülvizsgálati adatai alapján a 90 %-os "jó" eredmény megfelelő visszaigazolása a végzett munkának. A kb. 1 %-os szövődmény arányt (mely zömében sebgyógyulási zavar) elfogadhatónak tartjuk.
Következtetések: A fémlemez-stabilizálással végzett korrekciós műtétek megbízható, jó módszernek bizonyultak a deformitás korrekciójára, melyet a megfelelő funkcionális és jó kozmetikai eredmények is alátámasztanak. Bármilyen módszert alkalmaznak is, a műtét csak ott végezhető kellő biztonsággal, ahol a felmerülő valamennyi intra- és postoperatív szövődmény elhárítására a személyi és tárgyi feltételek adottak.
 
 

A PRIMER TÜDŐRÁK, MINT MÁSODIK ROSSZINDULATÚ DAGANAT OSZTÁLYUNK BETEGANYAGÁBAN

Kovács Károly, Boross Gábor, Kosztolányi Gábor

Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Kórháza, Sebészeti Osztály, Kecskemét

Osztályunkon 1995 decembertől 263 mellkasi műtétet végeztünk rosszindulatú daganatos betegség miatt. Előadásunkban 11 esetről számolunk be, melyekben a tüdőrezekciót második rosszindulatú daganat miatt végeztük. Betegeinket a korábbi másik szerv daganatos betegsége miatt végzett műtétek után rendszeresen ellenőrizték. A kontroll vizsgálatok során észlelt tüdőelváltozást szinte minden esetben metasztázisnak tartották. A mellkasi műtéteket alapos staging- és tüdőbelgyógyászati kivizsgálás előzte meg. Lokális recidíva és másik áttét hiányában végeztük el a tüdőrezekciókat. 1 esetben atípusos ékrezekciót végeztünk, 10 betegnél a rezekció lobectomia volt. A szövettani vizsgálatok 5 esetben laphám-, 3 esetben adeno-, 3 esetben macrocellularis carcinomát igazoltak. A tüdődaganatok stádiuma 6 betegnél I., a többi betegnél II.a stádium volt. Ezeknél a betegeknél a műtétet követően megfelelő onkológiai kezelés történt. Jelenleg mind a 11 beteg
 
 

THE THERAPEUTIC MANAGEMENT IN SEVERE THORACIC TRAUMA WITH ORGAN LESION: THE “OPEN LUNG CONCEPT“ FOLLOWED BY THORACOTOMY

M. Steinert², D. Schreiter¹, M. Jakob¹, U. Eichfeld², Ch. Josten¹

¹Department of Trauma Surgery / Surgical ICU (Director: Prof. Dr. med. Ch. Josten), University of Leipzig, Germany
²Department of General and Thoracic Surgery (Director: Prof Dr. med. M. Schönfelder), University of Leipzig, Germany

Introduction: The thorax is involved in polytraumatized patients in about 60% according to the literature. In our multiple-injured patients we found chest trauma in 82%. The letality rate is about 30%. Only 0.5-0.7% of those patients have to undergo thoracic surgery. The concomitant disturbance in oxygenation leads to relative inoperability with a high risk of increased letality. The “Open Lung Concept“ (OLC) recruits the affected alveoli and thus extinguishes the causal ventilation-perfusion dysbalance . Thus an aedequate preconditioning for a lung resection in the free interval is performed.
Method: A retrospective follow-up of 4 patients with an average ISS of 51.75 and an ASIR of 5 was performed over 1.5 years. All patients underwent the described procedure.
Results: The average Horowitz-ratio of 88mmHg could be improved to an average oxygenation of 531 mm Hg by recruitment of the affected lung areas under the OLC. This improvement is highly significant (p=0.0015). After an average interval of 18 hours (6-34) the thoracotomy with operative treatment of the organ lesions was performed. In 3 cases a lobe resection and in 1 case an aortic prothesis was indicated. The postoperative course was without any complications. The patients with lobe resections did not present a restriction in ventilation. The patient with the interposed aortic prothesis due to a dissection of the thoracic aorta died 335 days postoperatively from an infection of the prothesis.
Conclusion: The “Open Lung Concept“ is an effective mean in preoperative conditioning of patients with thoracic trauma who have to undergo surgery, e.g. for destroyed lobe. Thus the thoracotomy becomes less risky and the overall letality can be reduced significantly.
 
 

A CSONTSEB GYÓGYULÁSÁNAK KEZDETI KINETIKÁJA

Hamar János, +Wolf Konrad, Vendégh Zsolt, Farkas Tamás.

Országos Traumatológiai Intézet, Budapest, +Krankenhaus Schwabing, München.

Állatkísérletekben a csontgyógyulás kezdeti időszakában vizsgáltuk a szomszédos csontvelőből a sejtvándorlás, az erek és az idegek benövésének kinetikáját, illetve a képződő callus, valamint az ép csontvelő vérkeringési reakcióit. A kísérletekhez altatott nyulakat használtunk. A bal tibián 3 mm réssel osteotomiát végeztünk, és a csontot lemezzel rögzítettük. A gyógyulás 5., 10., 15., 20. és 25. napján szövetmintákat vettünk a csontsebből, illetve a szomszédos csontvelőből. Normál szövettani metszetekben a velőtől a callus felé haladva több helyen megszámoltuk a differenciálatlan sejtek és erek számát, továbbá immuncitokémiai módszerrel festett metszetekben az idegek számát, hosszát és az ér-ideg távolságot. A vérkeringési reakciókat a 15. napig követtük. A méréshez lézer-Doppler véráramlásmérőt használtunk. A töréssel szomszédos csontvelőben a differenciálatlan sejtek, az erek és az idegek száma az első 15 napon erősen fokozódik A sejtek a callus hematoma fibrinszálai mentén vándorolnak és ez utóbbiak helyén jelennek meg az első kollagén rostok. A porc és a csontosodó szigetek a 20. illetve a 25. napon jelennek meg. Az erek és az idegek a 10. nap után kezdenek benőni a csontsebbe. A két utóbbi képlet párhuzamosan növekszik. Adrenalin jelentős érszűkületet hoz létre, a vazoaktív CGRP, VIP, SP, NPY az érellenállást alig változtatja, NO azt csökkenti. A csontseb és az ép femur csontvelő vérkeringési reakciói alig különböznek. A töréssel szomszédos területen a “regionális akceleráció” jelenségét figyelhetjük meg. A csontsebbe a sejtvándorlás rendezett és nem random módon történik. A képződő erek sejtjein a gyógyulás korai szakaszában megjelennek a vazoaktív anyagokra reagáló receptorok.

OTKA T 17168, ETT 102/96.