Pályakezdés 

„Minden kezdet nehéz.
Ennél nehezebb csak a folytatás lehet.”

A pályakezdés és pályaválasztás korántsem azonos fogalmak. Ennek ellenére ezernyi szállal fonódnak össze.
Nem véletlenül lesz valakibõl cukrász vagy atomfizikus, kútfúró vagy biológus. Minden pályának megvan a maga utánozhatatlan szépsége és varázsa, s ez az oka annak, hogy mindenkiben él valamilyen pálya iránt az elhivatottság érzése. Így lesz valakibõl cukrász vagy atomfizikus, kútfúró vagy biológus. Az elhivatottság érzése, a pálya iránti olthatatlan szomjúság az, ami eldönti az egyén sorsát. Teljesen mellékes:

Apuka mi volt?
Apuka most micsoda?
Anyuka mi volt?
Anyuka most micsoda?
A választott pálya mit fizet?
A választott pályát hol lehet mívelni?
A) Budapesten
B) vidéken
a) városban
b) falun
c) tanyán
d) egyéb helyen
A választott pályán mennyit kell dolgozni?
A) Nyolc órát
a) naponta
b) hetente
B) Nem figyelik
C) És ha figyelik???
A választott pálya a fizetés mellett hoz-e jövedelmet:
A) Sokat
B) Nagyon sokat
a) TV nem közvetíti
b) TV közvetíti
1. parlamentbõl, társadalmi szervezetektõl stb.
2. "Kék fény"-ben.
Vagyis a pályaválasztás az elhivatottság kérdése, vagy társadalmi kihatásai csak elhanyagolható mértékben jelentkeznek.
A tudós életében a pályaválasztás és pályakezdés szinte elválaszthatatlan egymástól. A tudós pályakezdése gyakorlatilag a zsenge gyermekévekben veszi kezdetét. Mai ismereteink szerint genetikus katasztrófa váltja ki a tudóssá válást. Ez a genetikus katasztrófa gyógyíthatatlan elváltozás. A tipikus esetek mellett igen gyakran találkozhatunk olyan egyedekkel, akiknél ez az elváltozás nem következett be, de azt hiszik magukról. Ez a hipochondriának egy igen súlyos válfaja, mely sok tekintetben hasonlít a leány kutyusoknál észlelhetõ álterhességhez. Az egyedre nézve ez az állapot nem fájdalmas, csak környezete sínyli meg.
A genetikusan determinált tudós gyermekévei során nem feltétlenül szárnyaló elméjével tûnik ki szürke társai közül. Bár ez is elõfordulhat. Kitûnhet érzékenységével, fogékonyságával, szétszórt vagy éppen egyirányú, felfokozott érdeklõdésével. Ebbõl számos malõr következhet a szülõk hibájából, akik félreismerik a képességeket, nem tudják azt a megfelelõ irányba orientálni, s így lesznek tehetségtelen hegedûmûvészek, tériszonyban szenvedõ kötéltáncosok vagy dadogó pedagógusok. Sajnos, sosem a zsenge gyermekévekben bontakozik ki a genetikusan determinált tudós fejlõdésének valódi iránya. Ritkábban az egyetemi évek alatt, gyakrabban a pályakezdés elsõ harminc éve során.
Ha a genetikus katasztrófa, vagyis a determináció az egyetemi évek idején következik be iránymutató mértékben, az nagyon jó az egyed, de nagyon rossz a tanulótársak (tanulócsoport) számára. Mi történik például, ha egy ifjú titán rádöbben, hogy õ századunk szerves kémikus zsenije?
1. Habzsolva magolni kezdi a szerves kémiát, éjjel és nappal.
2. Besírja magát egy laboratóriumba, ahol kisebb-nagyobb katasztrófákat okoz a maga és környezete számára.
3. Beszünteti a szerinte ballaszttárgyak (minden, ami nem szerves kémia) tanulmányozását.

Környezete elkönyveli szerves kémikusnak. Ez nem lenne még baj. A ballaszttantárgyak nem tanulása ellenére az ifjú zseni valahogy hozzájut az oklevélhez. Most kezdõdnek a bajok. Vagy tényleg szerves kémikus lesz, vagy nem. Ha nem lesz, nincs semmi baj. Rengeteg ideje van még megtanulni mindazt, amit az egyetemi évek alatt kellett volna. De mi van akkor, ha tényleg szerves kémikus lesz??? Csodagyerekbõl ritkán lesz nagy mûvész. S ez a tudósok életére sokszorosan érvényes.

Akár rádöbben az ifjú titán, hogy õ tudós, akár nem, az oklevél megszerzése után el kell helyezkedni. Tárt kapukkal várják az egyetemek, fõiskolák, intézetek, gyárak, egészségügyi intézmények, fegyveres testületek, szövetkezetek, téeszek, a külkereskedelem, a belkereskedelem stb. stb. Döntenie kell. Vagy neki, vagy másoknak. S minthogy ez végeredményben magában foglalja az összes lehetséges variációt, ifjú barátunk bekerül valahová. Valahová. Valahová!
Csak a modell leegyszerûsítése céljából tételezzük fel, hogy barátunk egy kutatóintézetbe kerül tudományos segédmunkatársnak. Mert az az igazság, hogy ez egyáltalában nem törvényszerû. Nagyon sok nagy tudós életpályája nem intézetben kezdõdött, s az sem törvényszerû, hogy ott is fejezõdjön be.
Barátunk - nevezzük Ezésez Gézának ritka szerencsés fickó. Szakdolgozatára (Az AABVAADBCAAA szintézise) felfigyelt a nemzetközileg is elismert dr. X. Y., a Hörcsögkutató osztályvezetõje, a fogamzásgátlás hazai szaktekintélye. ÁLLÁST AJÁNLOTT FEL! Tudományos segédmunkatársi állást!!! Izgalmas téma: új fogamzásgátlószer szintézise!!! Fantasztikus fizetés: 1231,- Ft készpénz, havonta!!!
Nagyszerû felszerelés: mûszer mûszer hátán. Remek kollektíva: öt fiatalember és öt fiatal leány.
Ez a nyár nehezen múlott el. Még nyaralni sem ment el, bezárkózott szobájába és éjjelnappal magolta a hörcsögélettant, a fogamzásgátlás biológiáját és sok-sok szerves kémiát. Nap mint nap, éjjel-nappal, szeptember egyig.
Végre eljött az áhított nagy nap.
Az elsõ nap eltelt az adminisztratív dolgokkal. Munkakönyv, köpeny, ebédjegy, hiányzott egy pecsét, a központba is be kellett mennie, de akihez elment házon kívül volt.
A második nap is eltelt anélkül, hogy a laboratóriumokat látta volna. Várt a központban a pecsétre.
Harmadnapra minden együtt volt. Már reggel hétre bement. Várt. Tizenegykor beviharzott a Fõnök. Dr. X. Y., a neves fogamzásgátló szaktekintély. Nem teketóriázott sokat, betuszkolta Ezésez Gézát a fõnöki dolgozószobába. Szerény kis szoba volt. Temérdek könyv és folyóirat hevert szerteszéjjel. A falon nagy betûsfelirat: Emberek és Mások! Ne egyesüljetek R-1606 nélkül!!! - Ez az új fogamzásgátlószerünk - mutatott a feliratra dr. X. Y. Te fogod szintetizálni - s vaskos dossziét nyomott E. G. kezébe. - Itt vannak az adatok, s már el is rohant.
Csak egy hét múlva tudta meg E. G., hogy a Fõnök Reykjavíkban van tanulmányúton, és csak Karácsony elõtt jön haza.
Kis híján sírva fakadt. Most mihez kezdjen? A vaskos dossziéban temérdek számítás és adat, de nem ismerte ki magát közöttük. Az idõsebb kollégákat nem merte megkérdezni, mert egyrészt szemmel láthatólag nagyon el voltak foglalva, másfelõl úgy érezte, hogy szégyenbe hozza magát; EZT neki tudnia kellene... Végre mégis rászánta magát és megszólította az egyik, már kissé kopaszodó tudóst:
- Kérem szépen, én csak azt szeretném megkérdezni, hogy mi az R-1606 képlete...
A kopaszodó tudós eleinte értetlenül nézett E. G.-re s csak nagy sokára értette meg, hogy az mit akar tõle.
- Ja, az R-1606 képletét? Gyere velem! - mondta, s bevezette a Fõnök szobájába. - Ott a felsõ polcon - mutatott egy dolgozatokkal agyonzsúfolt polcra, - az az ötvenkét dolgozat foglalkozik az R-1606-tal. Mindegyikben megtalálod a képletét.
Már ment is volna kifelé, de E. G. bátortalanul megállította.
- Bocsánatot kérek, de valamit nem értek. Ha agyszer ötvenkét dolgozatban már foglalkoztak az új fogamzásgátlószerrel, az R-1606-tal, akkor miért nem szintetizálták eddig?
- Csacsiság - mosolygott a kopaszodó tudós. - Elõbb nyomtatásban kell közölni mindazt, amit feltételezünk egy új vegyületrõl, s csak ezután szabad szintetizálni.    Mert a szintézis után már késõ. A természetnek még nagyon sokat kell tõlünk tanulnia!
E. G. egyetlen percet sem késlekedett. Már az elsõ dolgozatban megtalálta az R-1606 új fogamzásgátlószer képletét: AAABCAADAAACCCAAAA. Izgalmában még a tenyere is nyirkos lett. De hiszen a szakdolgozat alapján ezt a vegyületet három hónap alatt elõ tudja állítani! Legfeljebb szombaton és vasárnap is bejár.
Nekikezdett. Két hét alatt együtt voltak a lombikok és vegyszerek. Egy nagy laboratórium kis sarkában rendezkedett be. A kollégák nem sokat zavarták, mert mindig, mindenki valahol máshol volt. Vagy a könyvtárban, vagy értekezleten, vagy másnak a laboratóriumában. Jóformán nem is szólt senkihez nap mint nap, ami nem is volt különösebben nehéz. Dolgozott, dolgozott, dolgozott. Megszállottan. Mire eljött a december, ott volt az üvegfiolában az R-1606. Gyönyörû fehér kristályok. Nyolc milligramm. Legszívesebben végigrohant volna az intézeten és elújságolta volna mindenkinek. De már senki se járt be, mindenki készülõdött a karácsonyi ünnepekre.
Karácsony elõtt két nappal megjött a Fõnök. E. G. igyekezett nyugodt maradni s higgadtan közölni a nagy újságot:
- Doktor úr, elõállítottam az R-1606-ot. Lehunyta a szemét és várta a hatást. De a Fõnök nem zuhant a mellére, nem tépte le a csillárt, nem kezdte szaggatni köpenyét, csak szép nyugodtan megkérdezte:
- Mennyi van?
- Nyolc milligramm - felelte szerényen E. G., de azért az örömtõl egy kicsit elcsuklott a hangja.
- Nyolc milligramm? - üvöltött fel a Fõnök, de nem az örömtõl. - De hiszen a számított adag hörcsögönként napi 5,4 gramm! Tizenkilenc napig és ötven hörcsöggel indulunk!
- Eeeez nincsen lee-közölve - hebegte E. G.
- Persze, hogy nincs - felelte a Fõnök kicsit lehiggadva.
- Ez van a dossziéban! Na nem baj, majd megcsinálod januárban, tíz nap alatt együtt lesz az anyag - s már el is viharzott.
E. G.-nek zúgott a feje. Nyolc milligrammot csinált három hónap alatt. Hogy csináljon ekkora mennyiséget tíz nap alatt?
Bezárkózott szobájába és töprengett. Új szintézist kell kidolgoznia, ami sokkal rövidebb ideig tart, és jobb a hozama. Szilveszter éjszaka - akkor sem jött elõ könyvei mögül felkiáltott az izgalomtól. Megvan, megvan Kora hajnalban besietett a laboratóriumba. Az újév elsõ napja volt. A fûtetlen, rideg laborfalak között látott neki az új szintézisnek. Három napig aludni sem járt haza; a hörcsögházban tûrhetõ meleg volt, a sarokban leterített köpenyeken aludt egy-két órát. Negyednapra elõtte volt egy hatalmas üvegben az R-1606. A szükséges mennyiség ötszöröse. Aznap nem kereste a Fõnököt, hazament aludni. Huszonnégy órát aludt egyhuzamban. Kipihenten sietett jelentést tenni. Akkor tudta meg, hogy a Fõnök elutazott Athénba és Oslóba, csak április végén jön haza.
Áprilisig E. G. még három új szintézist dolgozott ki, s mire a Fõnök hazajött, tizenhét kiló R-1606 volt az egyik raktárban.
Ötven fiatal aranyhörcsög leánynak adták az R-1606-ot tizenkilenc napig. Az egész intézet lázasan figyelte az új fogamzásgátlószer hatását. Tizenkilenc nap után férjhez adták az ötven hörcsögleányt. Az izgalom fokozódott. Pár hét múlva a ketrecekben hemzsegtek a kis hörcsögök. Mindegyiknek öt lába és két farkincája volt.
- Ez várható volt - jelentette ki a Fõnök határozottan. - Sok az R-1606-ban az A.
E. G.-nek játék volt az új módszerrel módosítani a szerkezetet. Három napon belül a Fõnök asztalán volt az R-1607.
Ötven hörcsögleány kapta az R-1607-et, tizenkilenc napon át. Majd férjhez mentek. Az egész intézet egy emberként figyelte az új fogamzásgátló hatását. Pár héten belül hemzsegtek a ketrecekben a kis hörcsögök. Négy lábuk volt és egy farkincájuk. De mindegyiknek két feje.
- Ez várható volt - jelentette ki a Fõnök. Sok az R-1607-ben a C.
Három napon belül megvolt a módosított fogamzásgátló, az R-1608.
Ötven hörcsögleánynak adagolták az új szert tizenkilenc napon át. Ezeket is férjhez adták. Mindenki csak a hörcsögöket figyelte.
Pár héten belül a ketrecekben nyüzsögtek a kicsinyek. Egészséges, gyönyörû példányok, négy láb, egy farok, egy fej, fénylõ szép gombszemek. Olyan egészségesek voltak, mint a makk. A szülõk is boldogok és egészségesek voltak.
- Ezt leközöljük - mondta a Fõnök és elégedetten dörzsölte kezeit.
- De hiszen mi fogamzásgátlószert akartunk csinálni - jegyezte meg E. G. bátortalanul.
- Túlhaladott dolog - mondta határozottan a Fõnök. - Az R-1608 lesz a világ elsõ antiantibébi-tablettája. Azzal elutazott Canberrába egy kongresszusra. Ezésez Gézát pedig kinevezték tudományos munkatársnak.

Tartalomjegyzék      Következõ rész: Témaválasztás